Alokázia (Alocasia)
Az alokázia az ismert leveles dísznövények egyik legszebb faja. Szobai kultúrában csak akkor fejlődik valóban jól, ha a levegő elég párás, ezért jobb, ha télikertben tartjuk.
Különleges délszaki döldnövény
Az alokázia a Csendes-óceán trópusi éghajlatú partvidékeiről származik. Korábban a Colocasia nemzetséghez tartozott, amíg az Alocasia nemzetséget el nem különítették. Az alokázia a közös múltra való tekintettel közeli rokonságban áll az óriás és a hasznos táróval. Ez utóbbi gyökértörzsét délkelet-ázsiai országokban és csendes-óceáni szigeteken főzve vagy pirítva fogyasztják. Az alokáziának is hasonló formájú, ám emberi fogyasztásra alkalmatlan gumója van. Az alokáziának mintegy 70 különböző vadon élő faja ismeretes. Pajzs vagy nyíl alakú, erőteljes erezetű levelei hosszú száron ülnek. Színük gyakran eltér a szokásos zöldtől. Mivel a kontyvirágfélékhez tartoznak, virágaik is a családra jellemző alakúak.
Nagy helyigényű
Némely alokázia-faj embermagasságúra is megnő, ha megfelelő helyen tartjuk, és helyesen gondozzuk. Az elhelyezés azonban nemcsak ezeknél az óriás példányoknál okoz gondot, hanem a kisebbeknél is, mert a terjeszkedéshez azoknak is sok helyre van szükségük. A növény ugyanis egyre nagyobb és hosszabb szárú leveleket hoz. Évekig is eltart, míg a növény mérete gondot okozhat. Terebélyesedését meggátolhatjuk, ha az alokáziát kis méretű cserépben tartjuk.
Tipp:
Az alokázia sok meleget igényel. A téli nyugalmi időszakban se süllyedjen a levegő hőmérséklete 18 Celsius fok alá.
Néhány faj
Szobai körülmények között tartható fajok közül a legismertebb az A. sanderiana. Fémesen csillogó, lecsüngő leveleit fehér erezet díszíti, a hullámos levélszélek szintén fehérek. Az egyéb fajok érzékenyebbek.
A Borneóról, illetve a Malakka-vidékről származó A. lowii sötét színű levelein 8—9 ér fut végig. Az A. cuprea (más r’ A. metallica) leveleinek felszíne rézszínű, fonákja lila, erezete sötét árnyalatú.
A sorban az utolsó ismert szobai faj a Jáva szigetéről származó A. plumbea, nagyméretű, lilászöld levelekkel. A különböző alokázia-fajok keresztezése során arra törekedtek, hogy a növény szépségét az erőteljes felépítéssel ötvözzék.
Az alokázia szaporítása
Az alokáziát tőosztással szaporíthatjuk a legegyszerűbben. Célszerű ezt a tél végi átültetéskor elvégezni. Ha a földet, amennyire lehet, eltávolítjuk a gyökerekről, felfedezhetjük rajtuk a kis hajtáskezdeményeket.
Daraboljuk fel a gyöktörzset éles, tiszta késsel. Ügyeljünk arra, hogy mindegyik részen legyen hajtáskezdemény. A vágási felületeket szórjuk be faszénporral, hogy megakadályozzuk a rothadást. Ezután fektessük a gyökérdarabokat vízszintesen nedves tőzegkorpával teli cserépbe. Borítsunk rá szellőzőnyílásokkal ellátott fóliát, majd állítsuk lehetőleg meleg helyre, akár közvetlenül a fűtőtestre.
A földet tartsuk enyhén nyirkosan. Ha megjelennek a hajtások, öntözzük bővebben, és egy idő után kezdjük el trágyázni.
NÖVÉNYDOKTOR
A takácsatkák mindig akkor jelennek meg, ha túl száraz a levegő. Az első észrevehető jel a levélrészek elszáradása, később a levelek hónaljában finom szövedék észlelhető. Ha a kártevők csak kis mértékben támadták meg a növényt, elegendő az erős vízsugárral (kézi zuhannyal) végzett lemosás. Komolyabb esetben alkalmazzunk szaküzletben kapható rovarirtó szert. Használhatunk földbe szúrható növényvédő rudacskát is, de mindenképpen gondoskodjunk a nagyon magas páratartalomról, különben újabb támadásra számíthatunk.
Az idősebb levelek elszáradása normális folyamat. Az elszáradt leveleket óvatosan vágjuk le.
A növényen olykor gyapjastetvek is előfordulnak. A megtámadott részeket alkoholba mártott vattapamaccsal töröljük át. Egy óra múlva mossuk le vízzel a leveleket.