Vénuszfodorka (Adiantum)
A vénuszfodorka nagyon szép, de meglehetősen érzékeny növény. Ha azonban sikerül meleg, magas páratartalmú helyet találnunk neki, sok örömünk telhet benne.
Egyelőre még ritkán találkozhatunk vele
A vénuszfodorkát tulajdonképpen ritkán tartják lakásban, pedig például a nappaliban különösen levegős és könnyed hatást kelt. A természetben a világon szinte mindenütt megtalálható. A Föld melegebb területein mintegy 190 faja él. A legtöbb közülük Dél- Amerika esőerdőiben őshonos.
Szereti az árnyékot
A vénuszfodorka nem szereti a túl sok fényt, a közvetlen napsütést pedig egyáltalán nem bírja. A nyirkos erdei talajban érzi a leginkább otthon magát, elsősorban ott, ahol a többi növény nem korlátozza a növekedésben. Néhány faj azonban szűk sziklarepedésekben is megél. Ezek a lelógó fajok a kopár sziklafalat zöld növénytengerként díszítik. A lakásban ezek a fajok általában falra elhelyezett ámpolnákban kapnak helyet.
Nem bírja a szárazságot
A vénuszfodorka esetében végzetes lehet, ha földje teljesen kiszárad. Próbáljuk meg a
növényt megmenteni oly módon, hogy a cserepet langyos vízbe állítjuk, és addig hagyjuk benne, amíg már nem jönnek fel légbuborékok a víz felszínére. Ez kb. tíz percet jelent. Ezek után vágjuk le az elszáradt növényrészeket közvetlenül a talaj fölött. Biztosítsunk magas páratartalmat. A cserépalátétbe öntött vízbe helyezzünk kavicsokat, majd a cserepet ezekre tegyük rá, vagy a cserepet tegyük nagyobb kaspóba, a köztes területet pedig töltsük ki nyirkos tőzeggel.
Több faj
A legismertebb faj a szép, élénkzöld levélzetű A. raddianum. Az A. tenerum az egyik legmutatósabb faj. E faj tollszerű levelei sűrűn helyezkednek el. A fiatal levelek rózsaszínűek.
Az A. pedatum az enyhébb telet a szabadban is átvészeli, ha megóvjuk a fagyoktól.
Átültetéskor osszuk ketté a tövet
Az idősebb páfrányokat háromévente ültessük át. Ilyenkor mindjárt több részre oszthatjuk a tövet. A gyökérlabdát Óvatosan válasszuk szét két vagy három részre, majd a töveket ültessük el külön-külön föld és tőzegkorpa keverékével töltött cserepekbe. Előfordulhat, hogy a tőosztást követően a páfrány lehullatja egy-két levelét. A száraz leveleket vágjuk le ollóval. Ne aggódjunk, az így keletkezett hiányt az új levelek hamarosan betöltik.
Páfrány spórából A páfrány spórái a levél fonákján barna foltokba tömörülve helyezkednek el, amelyeket szintén felhasználhatunk a szaporításnál. Igaz ugyan, hogy a spóráról való szaporítás nem éppen könnyű feladat. Tavasszal vakaijuk le éles késsel a levelek fonákjáról a számtalan spórát, de ügyeljünk arra, nehogy egy légáramlattal elszálljanak.
A szaporítóládát töltsük meg fertőtlenített, nyirkos vetőfölddel, vessük el a spórákat, majd helyezzünk a ládára üveglapot vagy szeflőzőnyílásokkal ellátott fóliát. Tegyük a ládát sötét, kb. 21 °C hőmérsékletű helyre. Három hét elteltével megjelennek az első előtelepek. Ilyenkor tegyük a ládát világosabb helyre, de semmiképp se közvetlen napfényre. Ha a fejlődő növénykék már elérték az 5 cm-es magasságot, és már megerősödtek, ültessük át őket cserepekbe vagy ládába. Az átültetésnél használjuk ugyanazt a földkeveréket, mint a vetésnél. Ültessünk 2—3 növénykét egymás mellé, hogy dúsabb benyomást keltsen.
NÖVÉNYDOKTOR
Ha az egészségesnek látszó növény levelei hirtelen összepöndörödnek, a levélszélek pedig elszáradnak, a vénuszfodorka túl kevés vizet kapott, vagy túl száraz volt a levegő. Azonnal öntözzük meg, a leveleit pedig permetezzük vízzel.
A nagyarányú levélhullás hosszan- tartó szárazságra vagy helyváltoztatásra utal. Mindkét esetben vágjuk vissza az összes levélszárat, a növényt pedig alaposan öntözzük meg.
Ha a növény nem száraz, és a levelek összepöndörödnek, túl sok vizet kap vagy túl alacsony hőmérsékletű helyre tettük. Tegyük melegebb helyre, és öntözzük kevesebbet.
Mindig tartsuk szem előtt, hogy a vénuszfodorka nagyon érzékeny a változó páratartalomra és hőmérsékletre. Ezt különösen akkor észlelhetjük, ha a növényt új helyre tesszük. Jegyezzük meg, hogy a páratartalom és a hőmérséklet egymással összefüggenek. Ha a hőmérséklet növekszik, csökken a levegő páratartalma, vagyis mesterségesen kell pótolnunk.